Köszöntöm honlapomon!
Müller Lászlónak hívnak, 1968-ban születtem Újpesten, ahol jelenleg is élek családommal.
Belevaló kissrácként minden sportot kipróbáltam, amire csak lehetőségem nyílt, majd miután 10 éves koromban megismerkedtem a röplabda szépségeivel, egy életre elköteleztem magam mellette. A Tungsram SC kiváló csapatának tagja lettem és sikerekben bővelkedő pályafutásom alatt egészen a válogatott szintig jutottam. Aktív főállású sportkarrieremet 1990-ben fejeztem be, de a mozgás azóta is elmaradhatatlan része mindennapjaimnak és el sem tudnám képzelni nélküle az életemet.
Annak ellenére sem, hogy sportolás közben sajnos számos baleset is ért. Az első 2002-ben egy „öregfiúk” röplabdameccs során, amikor egy rossz leérkezést követően térdszalag-szakadást szenvedtem. A kevés örömre okot adó diagnózist Dr. Szekeres Sándor, az újpesti Árpád Kórház traumatológiájának főorvosa állapította meg, aki az ezt követő egy évtizedben 4 alkalommal kötött egyre szorosabb ismeretséget a térdemmel a műtőasztalán. Kiválóságát és a hozzá fűződő lojalitásomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy törzsvendég, pontosabban „törzspáciens” lettem az „asztalánál”.
Ma sem irigylem a térdműtéten frissen átesőket, de tudniuk kell, hogy 10 évvel ezelőtt egy - a lehető leggyorsabb felépüléshez elengedhetetlen - térdmozgató berendezés beszerzése komoly kihívásokat jelentett és igen nehéz feladat elé állította az amúgy sem könnyű helyzetben lévő gyógyulni vágyókat, illetve hozzátartozóikat. Mint a jól felszerelt osztályokon általában, így az újpesti traumatológián is volt „motorozás”, azaz már a reggeli műtét délutánján „rátettek” egy térdmozgató gépre és miután bemutatták a használatát, illetve megéreztem annak jótékony hatásait, javasolták, hogy az otthoni rehabilitációban is használjak hasonló eszközt.
Ekkor jött azonban felépülésem egyik legnehezebb része, ugyanis több, mint egy hétig tartott, mire találtunk bérelhető gépet, melyet végül a feleségem cipelt haza és teljesen laikusként - végül azért sikerrel - próbált „üzembe helyezni”.
A második térdműtétemre már felkészülten érkeztem és mire a kórházból hazaengedtek, már otthon várt új segítőtársam, a térdmozgatóm!
Majd 2007-ben - elhagyva a multik világát - az éppen induló vállalkozásom másik „lábán” törtem a fejemet, amikor eszembe jutott a rendre felmerülő térdmozgató gép problémám.
Kétségem sem volt afelől, hogy a térdműtéten (porc, szalag, protézis, stb.) átesett sorstársaim részéről valós igény jelentkezik arra, hogy otthoni használatra gyorsan hozzájuthassanak egy - a gyógyulásukat jelentősen elősegítő - eszközhöz és egyben hasznos, gyakorlatban is megvalósítható tanácsokat is kapjanak mellé!
Így történt, hogy az első gépeim 2007 legelején „hadrendbe” is álltak, melyeket a további felmerült igények alapján más hasznos rehabilitációs eszközök követtek:
• Bioptron lámpa a sebgyógyulás elősegítéséért és a gyulladások csökkentéséért
• TENS gépek az izom leépülésének megakadályozása érdekében
• mágnesterápia a teljes test, de leginkább a fájdalmas testrészek teljes regenerálására
• és végül, de nem utolsó sorban a szobakerékpárok az izmok tornáztatása érdekében
Komplett eszközparkomnak köszönhetően szinte teljes nyugalommal fogadtam az újabb műtét hírét, miután 2009-ben egy baráti gokart-ozós estéről már sántikálva, feldagadt térddel értem haza. Biztos voltam benne, hogy bármi szakadt is el, pattant le és bármilyen komplikált műtét várjon is rám, megbízható orvosom és a rendelkezésemre álló eszközök segítségével hamarosan újra lábra tudok állni és a sportcipőmet továbbra sem kell a szögre akasztanom.
Többéves tapasztalataim engem igazoltak, hiszen a 4. térdműtétem után 5 hónappal újra ugyanúgy sportoltam és már csak a műtéti hegek emlékeztettek a kellemetlen élményre.
Engedje meg, hogy segítsek és hagyja a fájdalmakat mielőbb a múlt ködébe veszni!